A tükör megmutatta az éleket az arcán, olyan ridegen, amennyire csak tudta. Mégis, minden vonásában volt valami káprázatos rezdülés, mint valami gyengéd szonett, amit a percek daloltak rá. Hallotta is néha, amikor a lélegzete lelassult és halkabban vert a szíve. A dal hangjai belekapaszkodtak a levegőbe és elsiklottak a füléhez. Akár egy selyemkendő, úgy simogatták és osontak be a lelkéig. Amikor a tenger volt a tükre, tudta, otthon volt. Csak ült és figyelte a hullámok lágy csipkéjét, ahogy díszükkel ékesítik a csónakot. Régi öreg darab. Oldalán a festék megkopott, az evezőt rég elvitte a vihar. Sokáig teljesen üresen ringatózott a vízen, de egy váratlan pillanatban beszállt valaki, fejét a nedves padlójára hajtotta és megpihent, mint a gyermek az anyaméhben. Aztán elment. Később újra látta. Volt idő, amikor azt hitte sűrűsödnek a vele töltött pillanatok. De aztán eltűnt. Mikor később újra látta, mintha megváltozott volna. Valamit viselt. Talán egy keresztet … az arcán. Azóta egyre ritkábban jött és egyre rövidebb időre. A lány nézte magát a tükörben. Arca most kisimult volt, szemei mélyén egy-egy csillag álmodott még a lemenő nap csöndjében. Hamarosan kelnie kell és beragyogni az éjszakát. De addig még volt ideje. Addig még meg kellett érkeznie, Neki. Tudta, miért várja… Szólni akart neki, hogy ne jöjjön többet. Szólni akart neki, hogy már nem fáj, ha elmegy. Hogy megértette, amit az előző találkozásnál üzent … hogy már máshol van dolga.Nem fájt, inkább furcsán üres volt. Bebújt ebbe az ürességbe és lépéseivel felkönnyítette a talajt, hogy később a szél vadvirágok magjával szórja tele. Hogy amit tanult tőle, most életté váljon. Hogy a rét, amit oly régen nevelt a gondolataiban, most Ő maga legyen. Egy pillanatig Ő volt a szél és hozta a magvakat. Egy pillanatig Ő volt a Nap és sugaraival megsimogatta a földet. Egy pillanatra eső lett, lágy langyos eső…”- Ha meghalok, lágy langyos eső hullik az égből …” valahonnan emlékezett, de nem tudta honnan. Hagyta, hogy érzései, gondolatai visszafelé utazzanak, hagyta, hogy keressenek. És akkor megtalálta. Felismerte a hangját. A saját hangját. És megértette … rég halott.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.08. @ 07:58 :: Nagy Anikó