Seres László : Örök paradox

 

Míg a vágy éltet csak,
tarsolyod üres,
mímeld, hogy tiéd
a világ.
Higgyék azt,
hogy jól megy sorod,
legyen irigyed mind,
aki lát.

 

De fedd el
szerényen kincseid,
sirámaidat
tartsák számon,
-ne javad ízes
gyümölcseit-
s élj úgy, 
hogy minden koldus
szánjon.

Legutóbbi módosítás: 2014.10.02. @ 14:13 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.