Tisztán látni mint a friss jeget,
Belenézni a fagyos hidegbe.
Nincs ott már se tűz, se kegyelem
csak a mindent elmondó érzelem.
Nem látni már se végét se elejét
nem látni már hol és mikor,
nem látni már hogyan; hol honolt.
Nem tudom merre és meddig,
nem tudom kivel és mennyit,
nem látom már a reszkető kisleányt
nem látom! merre kiált…
Tisztán nézek a fagyos tájba
a mindent elmondó hideg igazságba.
Belenézek, jégkönny szívemen,
Jégkönny ragasztja meg lázongó lelkem!
______
Kedves Tamás, írásodban nehezen követhető a gondolatmenet, hangzását tekintve is van rajta bőven faragnivaló. A belső munkát látom rajta. Azt, hogy verset AKARTÁL írni. Ne akarj. Egyszerűen csak írj. Sorba, ahogy eszedbe jut. Nem baj, ha semmi értelme. Ha elfáradtál, akkor nézd meg a lapot. Ott lesz a te versed. Ritmussal, rímmel. Csak a fölösleges szavakat kell kihúzni körülötte. Egyszer egy gyatrácskára sikerült munkám kapcsán azt mondta a lektorom: „Lélegezz a Toronnyal…” Ez fontos. Én is ezt modnom neked: lélegezz a Toronnyal.
NHI
Legutóbbi módosítás: 2013.06.17. @ 12:34 :: Bubenkó Tamás Mátyás