írok valami szépet ha még nem alszol
ilyenkor riadok fel bóbiskolásaimból
faforgács-ette ujjbegyeimet hámosítom
most a billentyű illata is neogranormonn
hol az n megnézem dupla-e tényleg nem
bárcsak ne köhögnék vagy lenne negróm
lennél beszédesebb pedig nonszensz ez
hiszen ezt is magamtól hiányolom feléd
ezért ó halld meg minden gondolatom
honnan jönnek ezek a vonalak és miért
várj csak érezd e mindenkori kucorodást
tudom egymás ölébe kismacskásodnánk
egy bevásárlószatyor csupán kispárnám
ismét odaérinteném jóéjtpuszira szám
harapós nyelvem amíg pihen gyengéden
együttlélegezhetünk fel képzeletünkben
puncim tenyered meleg fészkébe illőn
nem viszket már a többi agytekergőm
csenddé olvad jelenünk szókimondva
sikerült megélhetővé is tennem neked
kérlek nyújtsd felém nyugodt álmaidat
vigyázok rájuk óriásbuksid simogatom
mostanra összenőttek jó8-szelídséggé
egymásra hangolt elméink lélekágyon
reggelig összefont szavakkal alukálunk
Legutóbbi módosítás: 2012.12.07. @ 06:40 :: Marthi Anna