enyém az utolsó szó,
mondod rá: jó;
hogy ne sérts,
igazat adsz nekem,
mégis mást teszel.
régi játék, megszokni
nem lehet. királynővé
emelsz, s rabszolgát
nevelsz. menekülnék.
hallgatok, míg bírom –
közömbös vagyok.
üvöltök, hogy elég –
értetlen vagyok.
váratlan dördül az ég –
belém kapaszkodsz,
mint anyja szoknyájába
a gyermek, s én hülyén
boldog vagyok.
