Szendrői Csaba : lufi szív

Szürkével festettem boldog reggelt.
Asztmára szedett sóhajok.
Macska mosolyára fagyott a tejfel,
A hold tavában lusta csónakok.

A szív ibrikben kevés hajszesz.
húzzunk bele, vagy meghalok.
nekifeszül a napnak a pajszer,

felhajtom, hátha ott lakom,

csak eddig nem jutott eszembe.
Születési amnézia, rendellenesség,
hogy nem tetszik ez a mostani rend,
az a puszta nyers anyagi szenvtelenség,

egy kiló hús felfújva emberi méretre.
Apró luftballon szemek, számok,
az sem segít, hogy téged is csak képzellek.
hogy nem vagy, és a semmire várok.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.18. @ 21:30 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...