Havas Éva : Nézem…

Kép forrás: deviantart.com

Fények játszadoznak álmán huncutul, és nézem
kedves arcát, szemét, mely titkokra zárt tavam.
Nyugodt mosollyal pihen ?sz-délutáni fényben
– elmondanám mit érzek, de nincsen rá szavam –

A biztonság, hogy érzem szívének dobbanását
ha nem is érem b?rét, de még érinthetem,
s mikor titokban rám les, szemének csillogását
prizmaként gy?jti össze bolond, dacos szívem.

A jelenléte éltet, t?lem akármit kérhet,
ha engedi az élet, én biztos megteszem.
Bársonyba vonja lelkem, t?zbe borítja szívem
ahogy érte égek – soha meg nem köszönhetem!

Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 11:34 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))