Seres László : Távolságok

A távolságot szűk utak hordozzák 

fogyó holdkaréjként, ami még maradt.

Úgy mérek minden pillanatot hozzád

egy tenyérnyi csendben,gyémánt ég alatt,

mint csillagjárást fényévben, hogy ragyogj.

Repíts tovább Napvitorlám,nem számít 

néhány ezer év, amíg veled vagyok,

ha eljutunk a halhatatlanságig.

Legutóbbi módosítás: 2012.11.08. @ 20:24 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.