Kézenfogva
Szürkül a nappal.
Köd fátyola vállamra hull.
Lábunk alatt zizzen az avar,
mikor kezed kezembe simul.
Sétánk lombhullás
halott zenéje kíséri.
A szivárványszín? elmúlás
utolsó rezdülését éli.
Kopott az erd?.
Ezer foltból sz?tt kabátja
egyre didereg, míg az es?
s a szél rongyosra nem tépázza.
Sétálunk csendben
Utunk ?sz árnyékán lépdel.
Kezed kezemre félt?n lebben,
El?zi az ?szt melegével.
Hajam már hamvas.
Szívemben ötven év a múlt,
mégis benne dobban a tavasz
mikor kezed kezembe simul.
