Még minden csendes,
a sötétségen hasztalan keres
repedést a hajnal,
kávéscsészém üres, mint
bels?m, az alján
maradt csak néhány csepp.
Az éjszaka dolga fekete selymével
fedni el mindazt
mi jó, és rossz,
Élet-lüktetés.
Titkaid vannak el?ttem.
Ki vagy te?
Ismerlek?
Álmosan hunyorogva
nézem a benned felfedett idegent.
Békésen alszol,
szád keskeny lefelé hajló ív.
S?r?söd? szirup a csönd,
nyelvemen maradt íze,
ablakon túl az öreg tölgy
bólintva köszönt,
zöld lombja zúgó morajjal
hajlik rá a szélre.
de jön a reggel, és a homályban
sejl? vonalak, éles kontúrral
rajzolódnak el?,
és fényes neonreklámként
hirdetik a valót,
a ragyogó napsütésben értelmes,
ami éjjel oly bizonytalan volt.
a sötét sarkok elt?nnek,
értelmet nyernek az árnyak.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.28. @ 12:31 :: Maretics Erika