Kovács György : Mindennapok…

 

Mindennapok..

 

Ahogy a vágy adta hírét:

létezel

betűink egymásba kapaszkodva

írtak jelent,

s párhuzamos egyenesként

( mely törvény kőbe vésetett )

– végtelenben rejlő találkozást.

 

Mindennapok..

 

A csend, akár „mostszabadult”:

zajong,

rendezetlen kötelékben

állnak sorok,

metszéspont vetületén árny

( mely jövőt fogant ugyan )

– de gyertyát fúj egy másik asztalon

 

Mindennapok..

 

A tánc lelassult végleg:

elfogyott,

mértana múlt,  ajtórésen át

szivárgó fénynyaláb

( odabenn lassú máglya ég )

– hol tenyered jelentett bölcsőt,

latornak izzó kopjafát…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.15. @ 22:40 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/