A körgyűrű megágyaz, a horizont
felbűzlő benzingőzben kering.
Állnak a kocsik, a táj fűzöld ikon,
egymásra dobált sózott hering.
Csontig hatol a tétlenség a testbe,
éget a tűz, kocsonyás napalm.
Délidőből már beszürkül az este,
lámpák gyúlnak bennünk fáradtan.
Feszül az ideg, a szó is kőérdes.
Bedobunk gallér mögé egy-két DAB-ot
szelíd modorban s kapkodunk a késhez.
Míg zúg a dzsungel, acéldarázs zümmög,
sziréna jajgat, dudák, dallamkürtök.
Várunk, mint akit Isten is elhagyott.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.19. @ 22:52 :: Seres László