Seres László : Örökkévalóság

Átszakadt az éj. Csendes alázat van.

Táguló erek a zsalugáter égen.

Ott vagyok még megcsillapult lázadban,

ami maradt, a gyűrött csatatéren.

Átlépek vágyaid tűz-sziluettjén,

hol egybeolvadt fáklyatest világlik,

-megfeszítve, mint Isten a keresztjén-

 

pillanattól az örökkévalóságig.

Legutóbbi módosítás: 2013.07.04. @ 09:01 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.