Seres László : Minden a régi

2010.09.10. Seres László Vers 18
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Ha a szemem lehunyom,

minden a régi,

amit bezár

s foglyaként őriz

az emlékezet.

Köröttem hamvába dőlhet

a világ,

Dühöngj csak lakópark,

pláza-orkán, aqua-sikló,

toronyház, kristályég,

roncsderbin kicsorbult táj.

Ígérhetsz szebb jövőt,

nem érdekel.

A megcsapolt múlt

nekem

értéktelen felszín.

 

Ha lehunyom a szemem,

ott a liget, a tó,

a pad, ahol vártál, ahol öleltelek.

Vakká váltan ma is

vonzza a lelkem

az utca, a tér, a ház

s benne te, meg anyám

életre szépült vágyban

reménytelenül,

mert ki kell nyitni szemem,

akkor is, ha fáj,

félek nélküled,

hogy ott állok újra majd

magamban

egyes egyedül.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.10. @ 22:03 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.