Bonifert Ádám : Búcsúszonett Verő Lacinak, Laciról

#1 Verő László, 2007 május 21, hétfő, 18:10
Áldjon meg az énistenem Ádám, és minden Toronylakót az idők végezetéig!”
A Naplóba, a Héttorony 1. éves születésnapjára írt versemhez írta. Úgy hangzik, mint egy utolsó, elköszönő üzenet… Döbbenetes….

 

 

 

Még nem volt öreg, hogy megtört az útja,

a tavaszi szél hátára vette,

és egy csillagon valahol letette

hol elnyeli végleg az idő kútja.

Rosszat tett, hiszen bezárta az időt,

és becsomagolt földet és eget

itt hagyott sok le nem élt életet,

és meghajolt az elmúlás előtt.

Felhővé szövődik immár a bánat

bilincses lelke végtelenbe tér,

utána küldöm legszebbik imámat,

ha idő nincs is, maradjon a tér,

mert minden szó már csak írott malaszt,

a Héttoronyba zárva itt maraszt.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:28 :: Adminguru

Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.