Az oroszlán buta állat.
Akkor is bőg, ha örül!
Pedig a táplálékláncban
az oroszlán van fölül!
Családban a nő a főnök,
a férfi meg hallgatja.
Be van osztva a zsákmánynak
minden egyes falatja!
Nem szól bele, hogy neveli
a kölköket az anyjuk,
pont úgy, mint az embereknél.
(Mi is lassan feladjuk…)
Oroszlánnak nincs dezodor.
Szagolj be egy ketrecbe!
Semmi pénzért nem mennék be,
hiába is engedsz be!
Egy oroszlán mindig álmos,
azért fekszik egész nap,
ilyenkor csak inni kel fel.
Harminc litert megisznak!
Azt hallottam, az oroszlán
az állatok királya.
Ha ez igaz, én úgy látom,
unatkozva csinálja!
Legelteti szemeit a
legelésző zebrákon.
Hogy ez nagyon lázba hozná?
Ezt a szemén nem látom!
Üvöltözni… Azt tud! Tőle
egy sivatag visszhangzik…
Jobb, ha vele üvöltesz, mert
pihenés úgysincs addig!
Minden szegény antilop a
füleibe dugót rak.
– Csak legelni szeretnének,
míg a fűbe harapnak!
Egyedül az elefántnak
nem kell tartani tőle.
Igaz, annak agyara van,
s rohadt vastag a bőre…
Azért akad olyan is, ki
királyát kineveti!
Hiénának minden tetszik,
ha rossz, ha eredeti!
Könnye csorog, úgy meséli
fiának a hiéna.
A gyerek meg ráncigálja:
– Hé! engem is vigyél ma!
Ha udvarol az oroszlán,
akkor is bőg, előre.
Ő már tudja, hogy a végén
házasság lesz belőle!
Jön bőséges gyermekáldás…
Antilop így sincs elég!
Ha vadászik, le kell adja
tartásdíjnak majd’ felét!
Csóri „Állatok Királya”!
Támaszkodik könyökén.
Tudod, mit látok szemében?
Kis, gomolygó ködöt én…
Szíve szerint kitenné a
fogait egy pohárba,
s egy üveg sört szopogatva
tojna ő a világra!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.07. @ 02:17 :: Zalán György