Kedves Apa!
Nézz a tóra, ahogy a
fenti Hold fénye folydogál
a puha vízbe, lágyan úszkál
benne –
én is úgy fürödtem anyám
tengervizű testében,
aztán jött a Vihar
és partra vetett engem…
Most már jól vagyok
és anya is túlélte, hogy
kifakadt a teste…
Aztán örült és arra kért,
üzenjek Neked, hisz’
a Te részed az én teljes
másik felem.
Apa, gyere értünk és szeress:
a keringés megindult,
én vagyok a szív
Ő a dobbanás
Te a vér
Ő a burok
Te a lélek
én az erő,
mely összeköt bennünket
az életen is túl az időtlen
jövőben,
hol én leszek a vér,
Más majd a burok, miből
születik a szív és az is majd
erő lesz, azután
dobbanás,
lélek,
újra a keringés körbe,
bolyongunk a világegyetemben
s új szíveket nemzünk, hogy
hordozza saját MAGunk’:
keringő vérünket
dobbanó szívűnkön
keresztül a burokban
erős lelkünkkel!
Legutóbbi módosítás: 2010.01.06. @ 08:18 :: Rózsa Ibolya