Szendrői Csaba : Nélkülözés

 

Boldogatlanság

Büszkételenség

Istenítetned?

Ormótlanság

A kozmikus

Kosz mi kussol

Csendben burkol

Markába

És erek dagadnak kézfején

Szteroidolt isten

Roppantja

Ritka gyermekit

Nékülítend?

Taszítva magányba

 

Elítélteti magát

A kénköves

Útszélét szórja

A maradék

Szepl?s suhanc

Mit sem tör?dve

Benövetlen feje

Lágyát morzsolva rá

majd odaérvén

vizeletét oltja

a forrongó pokolra

 

 

a gonosz emberkedik

míg isten ördöngösködik

a kalitka rácsait

egyenként forrasztja össze

tanulmányait a népr?l

populációnyi kísérlet

élb?l vágja hibái

millióit

majd palackba zárja

bocsánatát ma

és elillan

szemének könnyét sem rázza

záportalan magány

tölti be mindenik agyalapiját

 

(anyánk ezért szed nyugtatót,

apánk ezért piál…)

 

Legutóbbi módosítás: 2009.11.19. @ 11:28 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...