Böröczki Mihály - Mityka : Cigányleány

2009.10.28. Böröczki Mihály - Mityka Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Napszítta arcán szélfútt vándorélet,

puhán villanó fekete haját

egy kendőnyi szivárvány fonja át,

friss lobogása utat ad a szélnek,

meg-megvillantja hófehér fogát,

még hallatszik a félbe maradt ének,

s a pillanat se látja a csodát:

telt idomain zergék heverésznek.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.10.28. @ 12:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.