Mert a Nap lenyugszik, a tolvaj ébred.
Munka várja: lopni a percet, órát,
Önmagába fordul, az istenéhez.
Borhoz a szódát
Töltöm és a fröccsömet. Újra, újra.
Néha megvadítom, a számba törköly
Karcol, ám a szívben a gyermek unja,
Ismeri régr?l:
Most a falfolyás jön, a szédülések,
Tompa mámoros lebegés a ködben,
Majd a vég. A film szakad, és ha kések
Újra kiböffen,
Toccsan, és az asztalon ott a lélek.
Vers, a hányadékba kapaszkodó sor,
Répa-móka, b?zös a könnyüsége:
Többet a jóból.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.14. @ 20:56 :: Károssy Attila
