Újbányai Virág : Nyitány

Nyomtatás

Vihar járta át testem-lelkem rejtett zugát,

Mely ember-lakta vidék volt még nem rég,
Taposhatta mindenki, vigyék!

Ma már nem adom, amit találtam hatalom,

Enyém, s nem osztozom, már nem

Hagyom áztatni patkány-lakon,

Odvakból növ? folyondár ágyakon, nincs

Már hatalom, mi elvenné t?lem,

Még nem tudom hová juttatom, talán

Még neked is adom, ha találok

Magamban szilánk nélküli puha pázsitot,

S odvamban virág n? majd az ablakon.