Kavyamitra Maróti György : Íme: ima

Nyomtatás

Uram! Ha időd engedi –
hisz végtelen időd van, nem? -,
vedd az én könyörgésem! Ígérem,
magamnak nem kérek semmit!
Elmondom, mire figyelj, én Uram!
Mikor csillagok keringenek
édes arca körül, ügyelj, kérlek,
meg ne üsse valamelyik! És
hadd őt aludni, Uram!
Úgy tudom, tíz éve már annak,
hogy legfeljebb szendereg. És ha
elaltattad, adj békét hozó álmokat neki!
És azt is szeretném Uram én kérni,
hogy ne kelljen sírnia. Te megteheted
biztosan, hogy nevessen mindig boldogan.
És szeretném, ha megtalálnád számára
az „igazit” (én sosem lehettem az),
de kérlek, olyat találj, aki jó és igaz,
és nem olyas, akiket eddig adtál neki.
És ne rúgjon kőbe Uram, és meg ne égesse
kezét, és feje, válla, hasa sose fájjon –
nehezen tűri a fájdalmakat -, hát ne keríts
útjába Uram ilyesmit!
Most nem vagyok mellette,
nem tudok rá vigyázni.

És még, kérhetek még valamit?
Ha kicsi időt rászánnál, arra kérlek még,
suttogd majd fülébe szavaim, mert
tudom, nagyon fognak hiányozni neki.

Köszönöm Uram! Ennyi!