Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Bridget Felber: Ébredés

Titkos vágyak és álmok… mindenkinek vannak ilyen kis ábrándjai, én magam is sokszor fantáziáltam arról, milyen is lenne, ha egyszerre minden megállna körülöttem. Igen. Sétálnék az utcán, és egyszerre az autók nem gurulnának tovább egymásra kürtölve, a gyalogosok pedig éppen abban a mozdulatban, amelyben voltak, megdermednének. Mit tennék? Talán odamennék az emberekhez, és jól megnézném őket magamnak? Hiszen a mindennapi rohanásban a saját szomszédainkat sem ismerjük, csak intünk vagy bólintunk nekik udvariasságból. Nem merünk egymás szemébe nézni, mert a gyanú árnyéka, a mit akar ez tőlem? érzés rögtön ott terem a gondolataink között. Nincsenek kontaktusok, csak éljük az életünket, mások pedig a sajátjukat önös célokkal, érdekekkel, másokat nem is, vagy csak kicsit figyelembe véve.
Ébredés. A cím utal egy aktusra, amelyre már régóta megérett a társadalom, az a társadalom, amely rögtön ítél és beskatulyáz, felemel, elveszejt, imád és gyűlöl. Valóban csak abban hiszünk, amit látunk? Mi vezetett eddig? Van visszaút, vagy csak beszélünk monoton arról, amit tenni kéne, amit meg kellene változtatni, hogy jobb legyen a makro- és mikrokörnyezetünk. Talán nincs elég erő, vagy mindig arra várunk, hogy az első lépést valaki megtegye. És ha lép is valaki, akkor többen mégsem mozdulnak, mert tartanak a felelősségtől, a kudarctól, és talán a társadalom megítélésétől.
Bridget novellája roppant figyelemfelkeltő, bár lehet, hogy ha elolvassuk, kicsit megingatjuk a fekünket, és továbblépünk azzal, jól van, valaki megtett egy lépést, majd csak követik mások is, és végül, talán magunk is bekapcsolódunk, amikor már muszáj lesz.
Valaki felébredt valóban, nem fél közelebb lépni másokhoz, és majd nem fog félni őszintének lenni, mert sokan magunkkal szemben nem tudunk őszinték lenni. Az írásból akár egy plakátot is lehetne készíteni, amin sokan megbotránkoznának, és feleslegesnek éreznék kívülről. Belülről biztosan másként értékelnék az egészet.
A novella gördülékeny, magával ragadó és elgondolkodtató. Egyre több ilyennek kellene megjelenni.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Zatykó Zoltán
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája