Már nem segít a ráolvasás,
se kártyavetés, varázsétel.
Fejfára vésett szó is csalás,
hatástalan a kézrátétel.
Romlott szívek mélyén bűn fogan.
Isten trónjához így ki ér fel.
Egymást marjuk körömmel, foggal,
győzködjük csalárd, hamis érvvel.
Emésztőnedveink elégnek,
a szó némán kifordul szánkból.
Felbolydult lélektelen lélek
álmodik szebb jövőt a mából.
Kálváriánk sose ér véget.
Belepusztulunk, nincs mit tenni.
Szégyenünkért, ha az még éget
– mondd -, ki fog elégtételt venni.
(Kép: Bodajk: Kálvária)
Legutóbbi módosítás: 2018.04.06. @ 06:22 :: Seres László
