Belefáradtunk már, hogy szőnyeget
terítünk minden év lába elé,
akit nem is várunk, jön magától.
Megvagyunk magunkkal szelíd igák
alatt, mit ránk testáltak az ősök.
Áldás, átok kísért s megtetézte
érdem szerint jóval, rosszal a sors.
Elfogadtuk akkor is, ha nem tudtuk,
mit hoz a jövő, hogy jajdul a szív
csókra, ostorcsapásra. Örültünk
szépnek, eliramló pillanatnak.
Magunkhoz mértük a távolságot
időt éltetőn, vagy önpusztítón,
hogy lássuk, mire jutunk számkivetve.
A teher érdekelt, mit ránk raktak,
vagy mi vettük vállunkra azt önként.
Ez szabott mosolyt szánkra, fakasztott
könnyet és zuhant ránk, ahogy a kín
gerinctörőn, fájón s nyújtott vigaszt,
mig bennünk feszül. Élet, erő, ösztön.
Húsunkba vájta körmeit a sors,
ránk hördült, ha kiálltuk, meglovagolt,
ha vérző testtel hullottunk térdre.
Mert a baj – tudjuk – sose jár gyalog.
Belefáradtunk már, hogy szőnyeget
terítsünk minden év lába elé,
hogy mozgasson, mint fogyó levegő a tüdőt,
tüdő szívet darabokra törten.
Csak szólni akartunk – hallgatni bűn csak -,
magunkért, egymásért nyoszolyás
tűzben, míg szabadon lobog s nem emel
gátat ellenünk soha a józan ész.
Sorsunk terhe másra át nem rakható.
Alakít, formál, mint a tiszta szó, egyenes
beszéd, mely mély vermekből fényre hoz,
hogy lássuk bűvös köreit a földnek.
Várakozásba is belefáradtunk,
hogy jön valaki s ígér petárda tűzben.
Fejet hajtottunk, ki tudja már hányszor
megadón, elgyötörten, kiterítve,
mikor az óra éjfélt ütött
s mindenki titkon a csodára várt.
Mégis magunkra hagyott körözve
jövőnk számlapján vak sötétben
célok nélkül, mint tévelygő vándort,
ki imát mondani a honáért
megbélyegzettként lopva visszajár.
Az éjszaka kidőlt pezsgőspohár.
Megrészegít józansága. A hold
sarlót akaszt aranysárgán belénk,
ahogy megáll s ránk vési névjegyét
könny- vér közt felsíró újszülöttnek.
Mi meg hagyjuk, mit is tehetnénk mást.
Jutalom, vagy büntetés? Ki tudja.
Itt állunk idők végtelen szőnyegén,
újabb lépéssel Istenhez közel,
mintha nem várnánk senkit, mégis jön
– megérkezni már rég megtanult -,
akiről tudjuk, sose késik el.
Elindul felénk nyomtalanul.
