Üressen áll
a papírlap,
hónapja már
kezem tollat
nem szorított.
A költészet
itt hagyott,
gyorsan elment,
épp legyintett,
nem búcsúzott,
csak szaladott.
Már messze jár,
de a papírlap,
a tollszár
még mindig vár
s ha majd eljön
a pillanat
s az ihlet
ha visszatalál,
a dal újra
szárnyakon szál.
——————————————————————————
Kedves Levente! Azt gondolom, hogy nem kell erőltetni az írást, ha valójában nincs miről írni. Bár az ihlettelenség is lehet téma, amikor majd költő leszel… addig szerintem nem kell ezzel ilyen szinten foglalkozni. Meg jön majd az az ihlet, ne félj. 🙂 Én ezt az írást most a naplódba javaslom. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2017.03.23. @ 08:42 :: Ravasz Levente