Seres László : Fogva tart Napot és Holdat

 

 

Fényeket szánt fáradt szemem,

ekevas csillagot hasít.

Süppedt halom íriszemen

hantolásra vár, mint a sír.

 

Beszűkülsajgó érpályák.

Sejtek falán felszökő vér

körbefut a szaruhártyán.

Ring az álomarcú sötét.

 

Ki tudja, mit hoz a holnap.

Gyenge ember csak álmodik.

Fogva tart Napot és Holdat.

Fél, hogy kivilágosodik. 


 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.12.02. @ 16:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.