Szeretlek, és én mégis hagyom,
hogy nélküled múljanak a percek,
már hatszáznyolcvannégy napja
lüktet halántékomon
az a sápadtfényű nyomorúság
amelyben nem lehettem
bársonyszirmú tenyered pillangója.
Mondd, vajon mit is tehetnék még,
hogy szád lágypartú ívét
egyszer megérintsem,
te gőgös, szótlanság-isten?