Böröczki Mihály - Mityka : Imaság

Az ásítozó asztal mellett

a kivattázott csönd ölelget,

s míg lassún elered a semmi,

te szinte elfelejtesz lenni,

kikotorásznád a nyugalmat,

az emlékezeted is hallgat,

és dobbant szívvel, fáradt fővel,

elbogarászol az idővel,

s míg jelöletlen utad rója,

az öreg óra mutatója,

te igyekvőzöl rátalálni,

s az egész élet elkezd fájni,

el-elbitangol már a lelked,

az összes rosszat megfelejted,

de csökönyösen véd az ösztön,

és megérteti azon rögtön,

hogy ágálhatsz, csak lásd be végre,

hogy nincs gyógyszer az öregségre.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.