A féltékenység útvesztőin…)))
Nyugodjék meg,
ki ránk rontva
éket vert közénk
gyáván ízekre bontva.
Intő jelkép lett az ék.
Békesség harc helyett
töredező hasábon.
Gyógyít színlelt sebeket
s élőt, hogy ne fájjon.
Kihunyt avartűz mása
minden idegen test.
Hiába uszít egymásra
suttogva, ne szeresd…
Mi magunk tesszük, amit…
vagy fordítva akár,
a vágyunk elvakít,
határ… a nincs-határ,
és semmi meg nem rendít,
látod, együtt vagyunk,
égethet tűz, gyötörhet szomj,
ha mennybe repít
belénk verten e vas,
mikor meghalunk.
