Böröczki Mihály - Mityka : Eszmélés

 

A nép elindult, nincs ki zabolázza,

van szitkozódás itt-ott, hébe-hóba,

de aki elszánt, sohase lesz gyáva,

és biztatták is, hogy örömmel várja,

a feneketlen gyomrú Európa.

 

Csak Isten tudja, ki pénzeli őket,

ki bizonygatja, nem érdemes félni,

hogy nincs törvénye a tiltó erőnek,

a határon bár kerítések nőnek,

a honvágy áru, itt tanulj meg élni!

 

Nincs annyi őrült vándor, ami már sok,

csak itatgatjuk, etetgetjük őket,

és megszaporodnak az állomások,

a türelemre lenne ezer más ok,

de elfogadjuk a menekülőket.

 

Mi lehet célja ennek az egésznek,

ki rakja zsebre az iramlás hasznát,

és mi lesz, ha a jó szándékunk téved,

s mert álmaikat itt tartják az évek,

mit kezd bennük az alvó nyugtalanság?

 

S ma kik próféták és kik a Júdások,

és kié most a megterített asztal,

ki lopja a pénzt, ki az, aki álnok,

és kik a törpék, kik az óriások,

s kik mennek el az utolsó vonattal?           

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.