Végre a béke, a csend van itt,
a kimondatlan, néma vágy
megszülte újra a harmóniát,
melyben az ember megleli
létének napszítta fényeit,
meglátja újra önmagát,
s mindazt a múlékony csodát,
amit az emlék visszahív:
peregnek, akár egy régi film
az élet legszebb percei.
Most minden hangos szó oktalan.
Jó ez a meghitt tisztaság,
bár megvillan benne a tűnt világ
minden kétsége, fájdalma is:
álomba símuló nappalok
nyomán a csituló szenvedés
beleolvad reményeimbe,
engesztelésül téged idéz
a mindenség e békességben,
s dalol a szívem, hogy mégis élsz!
Legutóbbi módosítás: 2015.08.03. @ 06:28 :: Gősi Vali
