Nemcsak aktaszám
Koosán Ildikó
az ember, ha nincs remény tovább,
mint lom közé szorult furcsa báb
kihallani, hogy sír, üvölt, nevet,
börtönében kábán ténfereg,
szimultánt játszik a semmi színterén,
visszavágni nincs elég kemény
ökle, s ha néha félig csintalan
arcán a tiszta csend bizonytalan
rózsapírja ébred, hiába ígérget
feloldozást e redves, kurva élet ,
kényszerű – göcsörtös önmagát
vonszolja egy más időbe át
ahol még jelölt útja, rendje volt
ami mára önön hamvába holt,
ahol törvény és hit volt a fegyver,
nemcsak aktaszám volt az ember.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.03. @ 08:46 :: Koosán Ildikó
