A te utad göröngyösebb, mint az enyém – mondod,
de égő gyepűkön át nyújtasz – e felém kezet
’s az én gondom takarja előled saját gondod.
Szerelmemet nem őrzi idegen emlékezet.
Mikor megosztom veled gondolatom ’s lelkemet:
vajon mersz – e szikrákat elfogadni belőle
vagy nézed: az elutasítás élve eltemet
– míg te magad is futsz egy életen át előle.
Őrültség, zsenialitás közti határvonal
mily’ vékony ( tudod ) ’s többnyire nem törődik vele,
akinek mind a kettőre van az élet által
reá (s)ütött pecséttel, érvényes útlevele.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.18. @ 21:25 :: Schifter Attila
