Schifter Attila : Kishatárátlépők

 

 

A  te  utad  göröngyösebb,  mint  az  enyém  –  mondod,

de  égő  gyepűkön  át  nyújtasz – e  felém  kezet

’s  az  én  gondom  takarja  előled  saját  gondod.

Szerelmemet  nem  őrzi  idegen  emlékezet.

 

Mikor  megosztom  veled  gondolatom  ’s  lelkemet:

vajon  mersz – e  szikrákat  elfogadni  belőle

vagy  nézed:  az  elutasítás  élve  eltemet

–  míg  te  magad  is  futsz  egy  életen  át  előle.

 

Őrültség,  zsenialitás  közti  határvonal

mily’  vékony  ( tudod )  ’s  többnyire  nem  törődik  vele,

akinek  mind  a  kettőre  van  az  élet  által

reá  (s)ütött  pecséttel,  érvényes  útlevele. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.