Pásztor Attila - Atyla : Black Sabbath

Francisco Goya festményéhez

 

 

 

Két holt lélek vár gyönyörre

késtől pörgő mészárszéken,

új koncra les szemük gödre,

– olvadnak fémhideg kéjben.

 

Csontkanál merít a löttyből,

‒ tetemek felett lebegnek,

friss vérhez az infra-csöndből

mártogatnak kínkeservet.

 

Fülüknek zenél a hörgés,

képükön tört árnyvarázslat:

sápkór szőtte fél-derengés.

– Káinok, kik falni vágynak!

 

Falvakban élt s hitt, ki Ember…

Korunk? Hitvány – kereskedő!

Uzsorás markokból „szentelt”

víz hull ránk s kizökkent idő.

 

Sár-démonok mért születnek

közénk – várva új Kaszásra,

ráksaszák, felködlő lelkek

húznak testi pusztulásba?

Csészealj vagy féregjárat

visz majd bolygó-temetőkbe?

… Igazság, Vég? Újra fájhat –

felhőkbe vésték, nem kőbe:

 

Míg az Élet élni akar:

lelket kész hét tűzbe vetni,

s az, ki csak üstököt vakar,

magát fogja eltemetni!

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985