Élesre koptatott
kövek lapulnak
a parti homokon,
létem
kagylóhéjába
zárkózom.
Minden dagálykor
hullámok
szegélyébe
kapaszkodom.
Úszom az árral.
Várlak, partra vetetten.
Trappol az idő,
ormótlan bakancsa
homokba tapossa
gyöngyház-kuckómat.
Borzongva
vonyít a Hold,
– csobban a tenger-
karjaid
letört árbocait
ringatja felém
a szél.
Kép: google
Legutóbbi módosítás: 2015.01.29. @ 09:46 :: Hevesi Éva
