Fövényi Sándor : A Blahán

Nyomtatás

hiányzol kedves, hiányzol nagyon,

ülök a Blahán egy padon,

hallgatva, hogy a hatos villamos csilingel

mint valami vén kocsmai kassza,

mikor blokkra köpi a mámor árát.

hátrébb, kígyózik az éhség,

pár napig degeszre tömheti gyomrát,

olcsó kölnit, s alig borostát

hord magán a magány, itt a Blahán,

hol lassan sátrat bont az áhítat.

ma még etet, itat, hideg szíveknek

gőzölgő teát, fogatlan szájnak levest,

és ahogy fényektől hígul az est,

tranzit boldogság zötyög

apró szikrákat csiholva a fenyőkre.

ezt láttam míg vártalak,

ezernyi kabát, kalap a Blahán,

vágyam végigszaladt egy lány haján,

hátha te vagy, de csak a rohadt fagy

ölelgetett a betonpadon.