Nagygyörgy Erzsébet : Magány

 

 

 

Ha bukottként tévelygek utamon,
te legyél enyhítő körülményem;
s képzeletem állandó vendége,
akit szerelmes emlékként őrzök.

 

Ha vihar közelít a szirteken,
leszel-e lelket burkoló sálam?
Megkövült szívem falát bontod-e?
Akaratom makacsát oldod-e?

 

Alkony óra csendjébe vonyítok,
ordashangú az éjjeli magány.
A Hold is hátat fordít nélküled,
s koldus lényem örökké érted küzd.

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet