Bihari Csilla Rózália : November elseje

Sἱrontúli szél simogat,

Lágyan járja át a lelket,

És a múltbéli fuvallat

Kedves emlékfilmet perget.

 

A filmbéli hős szereplők

Ma már régen megpihentek,

Búcsú nélkül leáldoztak,

Talán jobb világot leltek.

 

Hátrahagyott társaiknak

Szἱve ma is vérzőn remeg,

A fájdalmas gyász könnyei

Megtöltik lassan a szemet.

 

A láthatár sziporkázik

Sűrű viaszfüstbe zárva,

És ezer pislákban csillog

Messzi,letünt idők álma.

 

A légkörben millió arc

Döbbenete feszül, lebeg,

És a ködös, hideg égből

Gyászfátyolos eső ered.

 

Csönd lesz úrrá a temetőn,

Hazatért már minden élő,

Csak egy anyóka nem tágἱt,

S egy szál gyertyája oly fénylő.

 

Már harminc év özvegységét

Zokogja fájón, megtörten,

S harminc évi olvadt viasz

Dagadt lent, mélyen a földben.

 

Szerelméből nem maradt más

Csak az ápolt, szép sἱr helye,

Örök hűsége e földhöz,

S gyászos, magányos élete.

 

Gondolatai lezárják

Könnymosta, merengő szemét,

És a viasszagú földre

Lehajtja kérőn a fejét.

 

A sötét, zord temetőben

Csak egy gyertya lángja lobbant,

És a sἱrra borult hű szἱv

Utolsó halandót dobbant.

 

A viaszfüst szárnyra kapott,

A menyország felé röpült,

S nemsokára két hű lélek

Újra egymás ölén örült.

Legutóbb szerkesztette - Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)