Kui János : Zár Hadész kapuján

 

Lassul életem ritmusa,
szívem lusta, lassan ver,
néha hirtelen megáll.
Elveszítem eszméletem,
fekszem némán, mikor
föleszmélek, folytatom,
mintha misem történt

volna: megszoktam már,

együtt élek a halál kísértésével,

de nem adom könnyen

az életem, kútba nézek,

s meglátom bizonytalan

jövőmet.
Időm lenne még, az idő
nem sürget, az idő és a föld
nyújt nekem kegyelmet.
Ha mégis fogytán az erőm,
s küzdeni nem tudok,
lehajtom fejem, de nem
adom meg magam,

Hadészhez  fordulok:

zárja be a kaput odalent,

s én kívül maradok.

Legutóbbi módosítás: 2014.08.10. @ 06:12 :: Kui János
Szerző Kui János 186 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.