Marthi Anna : valami

igazán szépet lenne jó most

mos egyre mos hullámosdit játszott velem

a labilitás részemmé vált

bebarangoltam ezen a vízen az időbe

tört elmúlások fájdalmainak kiszögelléseit

szobám szigetén rosszkor jutott remetelét

nem bánom ártéri területen bokrosodott

belülre vadonná nőtt átkokat nyestünk

a kis bozótvágó késen tinta folyt

és a nyulakat futni hagytuk a réten

most zenél a metamorfózis is egy léthé

lavór benne fürdetett igazgyöngy a múlt

és hangjegyekké tűzdelt zongorán fújt

át hontalansága az egyedüllétnek

pedig többen voltunk együtt

szépek 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.19. @ 13:29 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak