Marthi Anna : Érzés

kép: ega.com

 

 

Hol fut a tenger,

sűrűsödő habokon nő a mindenségbe,

mit hoz a hajnal első sugarán

ülő szomorúság?

Hol a létezés,

milyen érzés kedvesem arcát nem ismerni,

és milyen üveghangoknak hallani első lépteit?

  *

Vannak karcok

szem-/füles homlokváram falán;

kondulnak bennem múltam léptei,

ott gyökereim tépik a tájat.

 *

Örömöm

ez a lenge, mezítlábas várakozás.

Az állandóság belső szemafor,

hol a hömpölygő változás

üdítve vágtat át.

 *

Belelépek a csendbe,

rátalálok egy láthatatlan társra,

bőr alatti üzenőfalán.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.21. @ 17:11 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak