Dvorák Etela : Aranyeső ág

Vissza térnek e még a fecskék,
amikor a tavasz lengeti újra
a nyitott ablakok rojtos csipkéit?

Ha lassan kiszáradnak

a lábnyomainkban ringó pocsolyák,

fészket hogy tapasztanak majd?

Talán elfeledik
a házunk ereszalatti
régi rejteket…

Magasba nézek,
fekete varjak keringenek.
Hangjuk visszhangzik.

A nap a széllel üzen, 
minden rendben.

Aranyeső ága hajamba kapaszkodik.

 

 

——————

Álláspontom szerint, ami vagy rojtos valami vagy csipkés, a csipkén tán lehet rojt, de a rojton csipke?! A középső rész a fészektől indulva meglehetősen elkent, ha nagyon akarom, se tudom magamnak úgy tagolni, hogy könnyedén végigszaladjak rajta, bólintva: igen, értem. Talán, ha központoznád… talán…

“csak fekete varjak” – Ide minek az a csak?! Akkor kell a csak, ha ki akarjuk emelni a fontosságát, most csak a fekete varjak keringenek, a fehérek, a rózsaszínek és a sárga kockásak nem.

A nap-szél összefüggés se világos.

Az aranyesőága nyilván aranyeső ága akar lenni.

Hát… kicsit újra kéne gondolni.

 

Megpróbáltam, átgondoltam…

Kozpontosztam, nemtom helyesen e?

A rojtos csipkénél nagyon igazad volt Ilcsikém, átjavítottam…

Az aranyesoágat azt hittem egybe kell írni, nem mutatta a helyes írás elemzó sem, hogy kulon kel, bocsánatot kérek…

 

Szép hétvégét Ilcsikém! 🙂

——————

Szépet neked is, Etkám, azonban a pocsolyák nem tapasztanak fészket, ez szinte bizonyos, pedig ezt írtad. Az előzőekben nem tértem ki mindenre, azt gondoltam, ellapozzuk, de ha akarod, hát nézzük újra. Hangjuk visszhangzik. Persze, hiszen a kinézetük nem tud. Szóval ez itt nagyon sántácska megfogalmazás.

 

akkor hagyuk…s bocs ha nem értettelek meg elsore….:-(

Legutóbbi módosítás: 2014.02.27. @ 19:25 :: Dvorák Etela

Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.