Ráfesti táncos röptét
az égre.
Dallal hív, sürget
a messzeségbe.
Felrebben, függ, remeg
és magasba száll.
Éneke lágyan lendül,
leszálló csendje
titokra vált.
Valami apró titkot sejtet.
Valami valóságot.
Ígéretet hoz,
sohasem átkot.
Tavaszt ígér
és nyári hajnalt.
Fentről a földre
angyalt.
Halvány derengést,
égi kéket.
Tenyérnyi boldogságot,
madárnyi messzeséget.
Vándorlásodhoz
fényes nappalt,
megtérésedhez
csendes estét.
Szeretve szól,
hogy megszeressék.
Ígérete
a tiszta égbolt,
biztatása
a gyenge szellő
s a nyomában
felderengő
kedves ének.
Érted hajlik a földig
a pacsirtatánc.
A FŰSZÁLAKAT SODOR A SZÉL c. kötetből (Babits Kiadó, 1994.)
Legutóbbi módosítás: 2014.02.18. @ 18:28 :: Acsádi Rozália
