Mérget mar belém a közelítő éj,
felfoszlik a tiszta bársony kék ég,
gyémántszíved add most nekem,
dobbanása vigyen keresztül az éjjelen.
Ég alatt lüktető csöndbe süketülök,
magam mélységébe nélkülem merülök,
számra csókold elhasznált levegőm,
teremts meg, légy a temetőm.
Gyerekké tettél, fogd a kezem,
óvó szemedbe fogadd árva tekintetem,
révészem légy minden végtelen vizeken,
a csillagom vezessen, találj rám
elfúló hangon, ha hívnál a nevemen.
Utolsó vérem öntöm verdeső szívedre,
semmi lettem, szoríts meztelen kebledre,
áttetsző kezeddel simíts békét belém,
utolszor s mindörökre már csodának láss,
szakadjon világ, átölelve nyújtózz mellém.