Marthi Anna : Bögrényi kép

L. Miklósnak a mai nap margójára…

 

 

 

„Táskáidnak” üzenem, lássák be horizontig a tájat –

közelre látó szemednek, de már világokat bejártnak.

Szemhéj-paplan, könny-fürdő, és a harmadik szem – 

utadon segítsenek. Puhán huppanjanak csókjaim, 

mint pillákon a pille, hópehelyből, bóbita ernyőkből;

könnyűség szálljon le fantáziádra és hős tetteidre.

Ha szembenézel, s picit lehúnyod – meggyógyítanak –

a kis hangyáktól a fényes csillagokig nézhetsz.

Még ezer látnivalót kacag feléd a Nap. Érzed?

A bárányfelhők és a fekete farkas hadak is mind

az égből lesnek, viharban is szakadatlanul a csendet

tükrözik. Könny-, esőcsepp-, hópehely-, bóbita-pille,

pókfonálra fűzött törékenységeink szépsége.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.12. @ 18:33 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak