Kőmüves Klára : – Testvéreim –

Fotó: Fotóház – Kissel

 

 

 

Isten van. Engem úgy neveltek, tény az Isten 

léte, nem csupán mese, s ezerszer kértem őt, 

hogy fedje fel magát nekem. Néha gyertyát

gyújtottam, erősen gondolva arra, hogy két 

perc múlva magától lobbanjon nagyot, vagy      

a sötét szobában olykor azt kívántam, a falon      

furcsa fény legyen, esetleg reggelre újabb anya-      

jegyet vegyek észre a bal lábam fején, de ha      

ez túl nagy kérés, egyszerűen csak hallasson      

valamiféle hangot, könyv-lepuffanásba, légy-      

zümmögésbe, ajtónyikorgásba,      

 

de nem…      

 

Jól csinálta. Jól tudta, egyszer majd megértem.      

Megértem; csodákra várni nem szabad, hiszen      

pillekönnyű hit a látás által megnyilatkozó, ám      

a mustármag példába rejtett hegy imákkal      

elmozdítható. Kihez szól hát, aki tagadja      

Istent? Hogyan birkózik meg a végtelennel?    

 

Egyszerűen.      

 

Este ugyanúgy lefekszik az ágyba, akár az önmagát      

hitgazdának címző, ugyanúgy átrágja a napját, s titkon      

bocsánatot kér mindenkitől, akitől nappal sohasem      

kérne. Ez az ő titka. Az estek titka ez. Imák, melyekről      

nem tudja, hogy az. Aki hát belátásra, beismerésre képes,      

az én hitem szerint az Úr ölében él. Nem képzel angyalkákat,      

az ismeretlen égi ország illatában nem gondolkodik, viszont  

 

magával beszélget.      

 

Magához szól. Törődik önmagával. Hisz a saját      

szavában és minden apró gondolatában. Hisz      

valakiben, aki benne él, akihez mindig szólhat,      

aki mindig meghallgatja őt. Ők ketten az egyben      

szeretik egymást. Egyetértésben élnek. Minden      

titkot egymásra bízhatnak.      

 

Ezek az emberek úgy hisznek, hogy azt sem tudják,      

a hit legmélyebb sikátorában élnek egyetértésben azzal,      

akivel kapcsolatban annyi csalódás érte gyermekkorom,      

 

hiszen…      

 

a gyertyák mindig ugyanúgy égtek,      

furcsa fények nem cikáztak a falon,      

anyajegyeim csak korommal születtek,      

könyv-lepuffanás,    

légyzümmögés,      

ajtónyikorgás…      

 

millió.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 630 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))