2012 november
Hegyeket fúj felém a gondolat szél,
érett csillagok színezik tetejét.
A fákat fésüli az esti harmat,
ott túl van vánkosa lenyugvó napnak.
Sírnak egy utolsót még a szúnyogok,
gyenge testüket viszik gyors patakok,
levél lom takarja a hegy oldalát,
kerek az ősz, szunnyad a nyúlós nyár.
Keskeny köveket köp a földmozgás,
hasad a fény, rezzen a félős faág,
a képzelet kevés színe sosem fogy,
a tél köszönt be, mégis minden ragyog.
Utolsó szóval örökzöld is fényt old,
buktatja ősz szűk színét, ki válaszolt,
amíg nagyot harap a téli fagyból,
hamar… hóval festett tavasz betáncol.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.03. @ 19:52 :: Radnó György
