Seres László : Gönceim

 

Vágyat faragok

forgács nélkül

s korhadt törzsem

lombja-zöldjét

ami hajt még

meghagyom ékül

lássátok mind

élni akarok

tüzet álmodó gyújtogató

jégsziklányi szavak

közé zártan

partjára kifordított

medertelen tó

hogy ami fáj magamból

kikiabáljam

 

Életem bérbe adták

hasztalan haszonélvezők

nem ér egyetlen fabatkát

s mit szűk-marokkal

rám szab még a sors

ha dolgaim jól is alakulnak

régi énem mutatom újnak

tüzes szónokként öreg hordón

s letagadom hogy gönceim

kifordítva hordom

 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.03. @ 19:56 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.