Ilyen a mi korosztályunk!
Foga már csak alig,
szódásalja-szemüveggel
lát csak el a falig,
nincs munkája, vagy csak ócska,
nincs is bejelentve,
ha elindul, azt se tudja,
botját hova tette,
fél, ha becsenget a postás,
barátja már nincsen,
lentről felnéz ablakába,
s nincs, akinek intsen…
Ilyen a mi korosztályunk!
Kemény, mint a gránit,
együtt félti a szüleit
és az unokáit,
– tapasztalat? Mint a tenger! –
munkáját is bírja,
nem tűri, hogy abból bárki
könnyedén leírja,
volt katona – ő még ingyen,
– s rajta meg is látod,
ha bajban vagy, ő még lehet
önzetlen barátod…
Ilyen a mi korosztályunk!
Szegény is meg gazdag,
akit egyszer megdicsérnek,
máskor jól lebasznak,
kinek ráncos – sima bőrét
szél és nap cserzette,
ő, ki kenyerének javát
– kemény volt? – megette,
volt, ki eltört, volt, ki hajlott,
vagy állt, mint a szikla,
volt, aki nem, vagy csak alig,
vagy könnyedén bírta…
Annyifélék vagyunk, ahány-
féle is az ember.
Bennünk ott van egész korunk
– mint cseppben a tenger.
2008. január 7.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.03. @ 19:57 :: Zalán György